A foci mint az emberi viselkedés laboratóriuma
A Telex podcastjában arról beszélgettünk, hogy a profi sport — mindenekelőtt a futball — miért lett a közgazdászok és társadalomtudósok egyik legjobb „laboratóriuma”. A sportban ugyanis együtt van három dolog, ami máshol szinte sosem: minden mérve van (passzra, másodpercre, ítéletre pontosan, évtizedekre visszamenőleg), nagy a tét (milliós fizetések, karrierek), és tele van kihasználható véletlenekkel (egy utolsó perces gól, egy kapufa, egy jogszabály-változás, vagy épp a Covid alatti üres lelátó), amelyek lehetővé teszik, hogy okot és okozatot szétválasszunk.
Az alábbiakban összegyűjtöttem az adásban szóba került kutatásokat: mindegyiknél a pontos hivatkozás, egy link a cikkhez, és néhány közérthető mondat arról, mi a kérdés és mi a válasz. A ★ a saját, szerzőtársaimmal közös kutatásaimat jelöli.
(Az adás itt hallgatható meg: link a Telex-epizódhoz.)
1. A munka világa — amivel a saját munkahelyeden is találkozol
★ Békés, Gábor, and Bence Szabó (2026): “Mechanisms of Learning in Collaborative Jobs.” SSRN Working Paper No. 5378338. Link Hogyan tanulnak a dolgozók a kollégáiktól? Hét európai bajnokság minden passzát és együtt töltött percét elemezve megmutatjuk, hogy nem a sztárok puszta jelenléte számít, hanem a velük való tényleges, intenzív együttműködés — és hogy a szokásos statisztikai mérések nagyjából 30%-kal alulbecslik a munkahelyi tanulás erejét.
★ Békés, Gábor, and Gianmarco I. P. Ottaviano (2025): “Cultural Homophily and Collaboration in Superstar Teams.” Management Science (Articles in Advance). https://doi.org/10.1287/mnsc.2022.01799 Kinek passzol a játékos? 10,7 millió passz alapján kiderül, hogy még a több millió eurós sztárok is gyakrabban adják a labdát az azonos kultúrájú (nemzetiségű, nyelvű, hasonló hátterű) társuknak — pénzben kifejezve úgy, mintha az ~10,5%-kal értékesebb játékos lenne. A „hasonló a hasonlóhoz húz” ösztön tehát ott is működik, ahol a tét a legnagyobb, és észrevétlenül egyenlőtlenséget szül.
Gauriot, Romain, and Lionel Page (2019): “Fooled by Performance Randomness: Overrewarding Luck.” The Review of Economics and Statistics 101(4): 658–666. https://doi.org/10.1162/rest_a_00783 Össze tudjuk-e keverni a szerencsét a tudással? A kapufát eltaláló lövéseknél pár centiméteren múlik, gól lesz-e vagy kipattan — vagyis a végeredmény tiszta véletlen. Mégis: akinek bevágódott, azt az edzők, az újságírók és a szurkolók is jobban értékelik. Ez a „kimeneteli torzítás”, amitől a munkahelyen is azt léptetjük elő, akinek csak épp bejött egy kockázatos döntése.
Kleven, Henrik Jacobsen, Camille Landais, and Emmanuel Saez (2013): “Taxation and International Migration of Superstars: Evidence from the European Football Market.” American Economic Review 103(5): 1892–1924. https://doi.org/10.1257/aer.103.5.1892 Hogyan terelik az adók a tehetséget országok között? A légiósok pályafutását követve kiderül, hogy a külföldi sztárok száma nagyon erősen reagál az adóra — ahol kedvezőbb az adózás (például a spanyol „Beckham-törvény” bevezetése után), oda áramlik a tehetség. A tanulság a munkaerőpiacról általában is érvényes: a magasan képzettek mozgékonyak, így a gazdagok adóztatásának valódi következményei vannak, ha a határok átjárhatók.
2. A foci és a tágabb társadalom — összeköt vagy széthúz?
Alrababa’h, Ala’, William Marble, Salma Mousa, and Alexandra A. Siegel (2021): “Can Exposure to Celebrities Reduce Prejudice? The Effect of Mohamed Salah on Islamophobic Behaviors and Attitudes.” American Political Science Review 115(4): 1111–1128. https://doi.org/10.1017/S0003055421000423 Csökkentheti-e egy szerethető, kisebbségi sztár az előítéletet? Mohamed Salah érkezése után a Liverpool környékén 16%-kal estek vissza a gyűlölet-bűncselekmények, és felére csökkent a szurkolók muszlimellenes tweetjeinek aránya — bizonyíték arra, hogy egy pozitív példakép valódi viselkedésbeli változást is hozhat, nem csak véleményt.
Depetris-Chauvin, Emilio, Ruben Durante, and Filipe Campante (2020): “Building Nations through Shared Experiences: Evidence from African Football.” American Economic Review 110(5): 1572–1602. https://doi.org/10.1257/aer.20180805 Összekovácsol-e egy közös győzelem? Szubszaharai Afrikában a nemzeti válogatott sikere után az emberek kevésbé az etnikumukhoz, inkább a nemzetükhöz kötődtek, és az Afrikai Nemzetek Kupájára épphogy kijutó országokban a következő fél évben mérhetően kevesebb erőszakos konfliktus tört ki. A foci tehát tényleg nemzetet épít.
3. Bírók, részrehajlás és csalás — amit minden drukker firtat
Garicano, Luis, Ignacio Palacios-Huerta, and Canice Prendergast (2005): “Favoritism Under Social Pressure.” The Review of Economics and Statistics 87(2): 208–216. https://doi.org/10.1162/0034653053970267 A téma klasszikus tanulmánya a spanyol bajnokságból: a bírók a meccs végén a hazai csapatnak kedvező mennyiségű hosszabbítást adnak — kevesebbet, ha a hazaiak épp vezetnek, többet, ha hátrányban vannak —, és a torzítás nagyobb tömeg előtt erősebb. A társadalmi nyomás tehát kimutathatóan befolyásolja a döntéseket.
★ Békés, Gábor, Endre Borza, and Márton Fleck (2024): “Favoritism under multiple sources of social pressure.” Economic Inquiry 62(4): 1748–1769. https://doi.org/10.1111/ecin.13245 Tényleg a szurkolói tömeg nyomására segítik a bírók a hazai csapatot? A Covid alatti üres stadionok természetes kísérletében a részrehajlás gyakorlatilag változatlan maradt — vagyis nem (csak) a tömeg az ok. Inkább a klub státusza és súlya hajt: a gazdag, sikeres csapatok kapnak több bírói segítséget, a sereghajtók szinte semmit.
Price, Joseph, and Justin Wolfers (2010): “Racial Discrimination Among NBA Referees.” The Quarterly Journal of Economics 125(4): 1859–1887. https://doi.org/10.1162/qjec.2010.125.4.1859 Faji elfogultak-e az NBA-bírók? Tizenhárom szezon adatai szerint a játékosok ellen kissé több hibát fújnak, ha a bírói trió más bőrszínű — és mivel a bírókat lényegében véletlenszerűen osztják be, ez tisztán a rejtett (implicit) elfogultságot méri. Tanulságos csavar: miután a bírók a sajtóból értesültek a hatásról, az gyakorlatilag eltűnt.
Duggan, Mark, and Steven D. Levitt (2002): “Winning Isn’t Everything: Corruption in Sumo Wrestling.” American Economic Review 92(5): 1594–1605. https://doi.org/10.1257/000282802762024665 A Freakonomics híres története: a szumóban a 8. győzelem sorsdöntő egy tornán, és az adatok szerint a 7–7-es mérleggel álló birkózók gyanúsan gyakran nyernek az utolsó napon. Ez a bunda statisztikai lenyomata — anélkül, hogy bárki bevallaná.
Other
FIFA John Oliver on FIFA 12 years ago and also later
Didier Drogba and civil war BBC Didier Drogba: How Ivory Coast striker helped to halt civil war in his home nation
Finally,
XKCD: Sports Commentary — xkcd.com/3262
Az oldalt a 2026-os Telex-podcast kísérőanyagaként állítottam össze. Az összefoglalók a magam értelmezései; a pontos eredményekért érdemes az eredeti cikkeket olvasni.